|
Témaindító hozzászólás
|
2014.03.12. 21:29 - |
A roxforti könyvtár több ezer polcon könyvek tízezreit sorakoztatja fel rengeteg szekcióban. A könyvtár végében található a zárolt rész, melyet alsóbb éves diák csak tanári engedéllyel látogathat. A könyvtár este 8-kor zár. A csokoládé (és valószínűleg az összes többi étel) fogyasztása a könyvtárban szigorúan tilos. A könyvtárban van várólista is, melyben a tanulók előre kifejezhetik könyvigényüket. |
[48-29] [28-9] [8-1]
 -Legalább amikor segíteni akarok akkor ne legyél ilyen ,jó? - kérdeztem majd óvatosan a hátára fordítottam és megvizsgáltam a karját. - Ja ez eltört. - mondtam majd elgondolkoztam. - Vagy szólunk Madam Pompfrey-nek vagy rámbízod a dolgot. Te döntesz. |
Próbáltam valahogyan felállni, de sehogy sem akart összejönni. Egy dühös horkantással visszafeküdtem a földre. Hirtelen sietős lépteket hallottam, majd megláttam magam mellett Matthiast, aki hamarosan meg is szólalt - Persze! Remekül. Nem látszik? Azért fekszek idelent - irronizáltam, miközben mélyen a szemeibe néztem. Hamarosan ismét feljajjdultam, mivel a fájdalom megint belenyilallt a karomba - Jajjj - csúszott ki a számon, és a másik, még épp kezemmel odakaptam. |
Nem siettem el. A lehető leglassabban mentem . A franc akar bemenni most a klubhelyiségbe. Valahonnan mélyről egy sóhaj hagyta el a számat. És épp ebben a pillanatban egy puffanás és egy reccsenés hallatszott. Rögtön megfordultam a tengelyem körül.
- Te szent ég! Jól vagy? - kérdeztem miközben oda léptem hozzá és leguggoltam. Milyen hülye kérdés ez?! Ha jól lenne nem ilyen fejet vágna.... |
| A hazik nagy reszet szerencsere sikerult befejeznem, de meg mindig maradt egy-ketto, habar az Indiraje volt. Mindegy, ezeknek az elkeszitese mar ra var. Rafer a tanulas. Kifele menet, nehany masodpercre odamentem a konyvtarosnohoz, hogy megkerdezzem, jol van e. Annyit mondott, hogy mimden rendben van vele, es hogy mostmar tenyleg menjunk ki innen. A kuszobben sikeresen megbotlottam, utana pedig arccal elore estem, a pergamenek es a tollam kirepultek az egyik kezembol, a masikra pedig raestem. Meg mertem volna eskudni hogy hallottam valamit reccsenni. Pillanatokkal kesobb eles fajdalom nyilallt abba a kezembe, amelyikre estem. - Ne, ne, ne, ne, ne - motyorasztam lmagamban halkan, es igyekeztem nem felorditani. |
Ahogy kikapta a kezemből a pálcát már azon majdnem elnevettem magam . - Nincs mit. - mondtam pont akkor amikor kiléptem az ajtón. Letudva a házi...csak a délutánom ment rá. Haha...Még szerencse ,hogy én nem szoktam elhagyni a pálcám. |
Végignéztem, ahogy odavarázsolja magához a pálcámat, majd konkrétan kikaptam a kezéből, és magamhoz öleltem. Soha többet nem foglak elhagyni, ígérem! Ha egyedül lennék, valószínűleg mindezt hangosan kimondtam volna a pálcának, de nem akartam, hogy teljesen idiótának nézzen. - Kösz - biccentettem, és elindultam utána, kifelé a könyvtárból, mostmár a pálcámmal együtt. Gondosan belecsúsztattam az egyik zsebembe, és még meg is tapogattam párszor, hogy biztos ott van e. Ott volt, és remélhetőleg már ott is marad. |
-És még én vagyok szerencsétlen... - mondtam a fejemet rázva. - Invito- Isidra pálcája! - intettem a pálcámmal és reméltem hogy működik. Olyan szinten működött ,hogy ha nem kapom el a pálcát akkor simán olyan erővel nekem jött volna ,hogy az tuti kiüt. Odanyújtottam Isidra-nak a pálcát. - Tessék. - mondtam majd a táskámat felkapva elindultam kifele. |
Hmm... Kínos. Faképnél hagyom, kétszer is, és utána még segítséget is kérek tőle. Kínos. - Nincs meg a pálcám - mondtam, pont abban a pillanatban, amikor ő is feltette a kérdést. - Megköszönném, ha ide tudnád varázsolni - mondtam, egy sóhaj kíséretében. A pálcám nélkül lényegében tehetetlen vagyok, olyan, akár egy mugli. Nem sokszor érzem magam így, de ha igen, azt utálom. |
Hamarosan ismét összefutottunk Isidra-val. Szórakoztatott ez a zavart kis mozdulat a hajával és a kérés is. - Tudod szerencséd van mert épp ezt akartam tenni. Benthagytam a táskám. - mondtam majd tovább mentem a könyvtár felé. Amikor oda értem az ajtó elé csak intettem a pálcámmal - Alohomora! - az ajtó kinyílt és a nő is láthatóvá vált. A táskám is épségben volt. - Finite Incantatem - szüntettem meg a keléses dolgot egy varázslattal. Egy elég megvető pillantást küldtem a könyvtáros felé majd felkaptam a táskám. - A pálcád nincs meg? - kérdeztem mert gondoltam ezt is megoldom egy varázslattal. |
Elhatároztam, hogy kinyitom a könyvtárt, és segítek szerencsétlen nőn. Minden lehetséges helyen végigtapogattam magam, és a cuccaimat is megnéztem, de sehol sem találtam a pálcámat. - Hogy az a... - kiáltottam fel a folyosó kellős közepén. Csöppet sem néztek hülyének. Nem, dehogy. Visszafordultam, és reméltem, hogy belefutok ismét Matthiasba. Nem is kellett sokáig mennem érte, ugyanis ő is épp erre tartott. - Ömm - kezdtem a mondandómba, amikor megálltam előtte, és zavartan beletúrtam a hajamba. - Ki tudnád nyitni azt az ajtót? - néztem rá kérlelően. |
Nem tudtam ,hogy mire véljem ezt. Komoly azt várta ,hogy felhúzom a pólóm és a kockáim mutogatom? Végül el indult. Na most azt nem tudtam , hogy utána menjek-e. Végül is minek? Nem vagyok én pincsikutya... "basszus a táskám" jutott eszembe majd vissza indultam. A könyvtárosnővel együtt azt is bezártam. Ha valamit csinált a cuccaimmal az a nő én megölöm |
- Hát, ahogy érzed - mondtam, mostmár komor arccal. - Pedig élveztem volna - hátat fordítottam neki ismét, és elindultam vissza, a könyvtár irányába, mostmár lassú léptekkel. Most nem volt kedvem semmiért megküzdeni, főleg nem azért, hogy láthassak egy kockás hasat. Talán egyszer majd vissza fogom sírni ezt a pillanatot, de nem most, az biztos. |
- Te most komoly azt várod ,hogy felhúzzam a pólóm? - kérdeztem a szemöldököm felvonva. - Azt ki kell ám érdemelni ! - viccelődtem. Na nem mintha komolyan gondoltam volna ezt a mondatot mert ősz van. Egész meleg idő és nekem nem baj ha esetleg póló nélkül kell lennem ,de azért hülyén nézne ki ha itt a folyosón megmutatnám a kockahasam egy olyan Griffendéles lánynak akit alig ismerek... |
Megmosolyogtam a felháborodásat. Tényleg jól esett bosszantani. - Hiszem, ha látom - céloztam a kockahasára. Karba tettem a kezeimet, és várakozóan pillantottam rá. Megvallom nem igazán vártam, hogy majd felemeli a pólóját, és hasat villant valakinek, akit körülbelül két perce ismer. De ha mást nem, legalább zavarba sikerült hoznom. Legalábbis ez lett volna a cél. |
- Pfúúú te! Ilyet ne mondj jó? - mondtam . De tényleg... ez milyen hülyén hangzott már. - Aláásod a tekintélyem! - utaltam arra ,hogy a többi diák fél tőlem . Na a következő mondata végképp nem tetszett. - Egy fogó legyen kicsi ,könnyű és fürge! Tudod nem előnyös ha utolérnek a gurkók ! - fújtattam . - Túl puha... persze! Csak hogy tudd kockahasam van ! - húztam ki magam xd |
Kellett néhány másodperc, mire kitaláltam, hogy mit válaszoljak. Végül mélyen beszívtam a levegőt, mosolyra húztam a számat, és már nyugodtan válaszoltam: - Ha azt akartad elérni, hogy rajtad feküdjek, másképp is megpróbálhattad volna - feleltem. No nem, mintha olyan könnyen el lehetne nálam érni az ilyesmit, de ez megfelelő visszavágásnak tűnt. - Egyébként rád férne egy kis edzés, vagy egy izomnövesztő bűbáj - mondtam, miközben próbáltam feltápászkodni. - Túl puhára estem - tettem még hozzá. Nem, mintha olyan kövér fiúról lenne szó, de egyszerűen muszáj volt kimondanom. Valamiért élveztem, hogy kötözködhetek vele. |
Már előrre láttam ,hogy esni fogunk. Így hogy rám esett észre vettem ,hogy milyen könnyű. Hát öcsém minden lány ilyen vézna? Na mind1 is. Valószínűleg még fel sem eszmélt ,hogy én vagyok az. A folyosón csak páran voltak. Azok is inkább elmentek. Most ezek félnek tőlem vagy mi?
-Szerencsétlen? Nekem teljes mértékben ez volt a tervem. Tudtam ,hogy vagy átesel rajtam ,vagy megállsz . A végeredmény ugyan az már nem végzel előrre irányuló mozgást. - szövegeltem. |
Valahonnan a távolból hallottam Matthias hangját, de nem értettem tisztán, amit mondott. Csak konokul haladtam előre, nem figyeltem senkire, és semmire. Párszor nekimentem néhány erre tévedt léleknek, ők pedig csúnya pillantásokkal jutalmaztak. Hirtelen beleszaladtam valamibe, jobban mondva valakibe. A nagy sebességemnek köszönhetően valahogy sikerült hátraesnie az illetőnek, és sikeresen magával is rántott a földre. Szerencsémre puhára estem, egészen pontosan rá. Hát, legalább nekem nem lett semmi bajom. Azt, hogy ez az idegenről mennyire mondható el, abban már nem voltam biztos. Fölemeltem a fejemet, hogy megnézzem, kibe botlottam bele. A szó nagyon szoros értelmében. Ismerős tengerkék szempárral találtam szemben magam. Matthias. Ezek szerint nem is annyira idegen, az az idegen. - Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen? - mordultam rá, és a szavakat szinte az arcára leheltem. |
- Valami rosszat mondtam? - gondolkodtam hangosan majd utána eredtem. - Hé ! Várj már meg! Hallod?! - kiáltottam utána. Elég hamar beértem. Na formában vagyok ! Új infó! Megálltam előtte így ha tovább ment akkor feldöntött volna és rajtam landolna...(ez mekkora lenne már xDD) |
Nem akartam, hogy méginkább teret nyerjen a gyengeségem, így hátat fordítottam a fiúnak és elviharzottam - Haggyad - jelentettem ki, még a fordulás pillanatában. Fogalmam sem volt, hogy merre megyek, vagy hogy egyáltalán hová akarok menni, csak gépiesen tettem egymás elé a lábaimat. Nem akartam, hogy bárkinek is elmondja, hogy vannak érzéseim. Mármint... ez alapjáraton mind szép, és jó lenne, de ebben az iskolában semmi helye nincs ilyesminek. Csak én jönnék ki belőle rosszul, és ezzel minden bizonnyal ő is teljesen tisztában volt. Azt már nem tudhattam, hogy ez mennyire érdekli. Bár valószínűleg egy cseppet sem, ahogy a legtöbb itteni diákot sem érdekelné. |
[48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
